Only $35.99/year

3. tétel Az előítélet szerepe, és mérséklésének lehetőségei az iskolai gyakorlatban

Terms in this set (19)

1. személyiség önigazolása (ha valakinek kárt okoztunk, akkor magunk igazolása céljából a másikat lekicsinyítjük)
2. hatalom és status szükséglete: (én jobb vagyok a másiknál) Ha valaki a társadalmi és gazdasági hierarchia alján helyezkedik el, akkor igénye támadhat arra, hogy legyen egy nála is jobban megnyomorított kisebbség, így mégiscsak lesznek, akikkel szemben fölényben érezheti magát
3. gazdasági, politikai konkurencia (rabszolgaság) Amikor a rendelkezésre álló erőforrások szűkösek, akkor lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert. Kimutatták például, hogy a diszkrimináció, az előítélet és a negatív sztereotípiák szerinti minősítés azonnal kiéleződik, mihelyst csökkennek a munkalehetőségek.
4. bűnbak keresése (a frusztráció levezetése áthelyezett agresszióval) Gyakran megesik, hogy a frusztráció okozója túlságosan hatalmas vagy túlságosan nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta. Ilyenkor történik a bűnbakképzés, amely alatt azt értjük, hogy egy viszonylag. gyenge és ártatlan személyt vagy csoportot okolnak olyasmiért, ami nem az ő hibájából történt. Ha valaki például munka nélkül marad vagy az infláció miatt megtakarított pénze elértéktelenedik, akkor nem tud mit tenni a gazdasági rendszer ellen, viszont könnyen találhat egy bűnbakot.
5. konformitás, társadalmi, kulturális okok (társadalmi közmegegyezéshez való alkalmazkodás) Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek.
6. előítéletes személyiség (merev gondolkodásmód, konvencionális értékrend, nem tűrik a gyengeséget, a megtorlás hívei)Theodor Adorno és munkatársai ezeket az embereket autoritariánus (tekintélyelvű) személyiségeknek nevezik.
A kutatók megállapították, hogy a tekintélyelvűség visszavezethető a gyermekkori tapasztalatokra - az olyan családokban szerzett élményekre, ahol a szigorít és fenyegetésekre épülő szülői fegyelmezés szelleme uralkodott. A tekintélyelvű személyiség gyermekkorában nagyon bizonytalannak érzi magát, és erősen függ a szülőktől; fél tőlük és tudattalanul ellenséges indulatokat táplál irántuk. Az ilyen személyben aztán felnőtt korára nagy adag bosszúvágy halmozódik fel, amelyet félelme és bizonytalansága miatt csak a gyengébb csoportokon mer kiélni áthelyezett agresszió formájában, miközben kifelé fenntartja a tekintély feltétlen tiszteletét