1. A rómaiak ősi hitvilága - totemizmus (farkas jelkép).
2. Latin istenek: Janus (kezdet és vég), Mars (védelem).
3. Az etruszk korban:
- jelentek meg az ember alakú (antropomorf) istenek;
- az istenvilág élére a Jupiter-Junó-Minerva istenhármasság került;
- új istenként megjelent Vénusz (szerelem):
- a jóslás nagy szerephez jutott (bélből, máiból. madarak röptéből stb.).
4. A görögökkel való szoros kapcsolat hatására indult meg a római vallás hellenizálódása:
- kialakultak a görög isteneknek megfelelő istenségek;
- átvettek istenségeket (pl. Apolló);
- az istenek - akik a görög isteneshez hasonlóan emberi tulajdonságokkal felruházott lények voltak - jóindulatának elnyerése érdekében termény- vagy állatáldozatokat mutattak be szertartásaikon;
- a szertartások helye a göröghöz hasonló templom volt.
5. A rómaiaknál az állam és a vallás összekapcsolódott:
- Nem alakult ki az államtól elkülönülő egyház, bár voltak papi testületek (pl. Vesta szüzek, akik a szent tüzet őrizték, a pontifexek, akik felügyelték a hivatalos állami ünnepeket), de ők is inkább csak papok és nem papság.
6. A rómaiak a vallást nem mint valamiféle elkülönülő kultuszt élték meg, hanem mint a mindenhol és mindenkor jelen levő istenekkel való közösséget. amely állandó kapcsolattartást igényelt - szóval, tettel, imával, áldozatok bemutatásával.