Only $35.99/year

A kereszténység államvallássá válása

Terms in this set (2)

1. A kereszténység terjedése a II .században gyorsult fel: az 1. sz. végén kb. 10 000, a II. sz. végén kb. 100 000, a III. sz. végén már kb. 2 millió keresztény élt a birodalomban.
2. Üldözések
- A principátus idején többször is sor került keresztényüldözésre: pl. Néró császár, illetve a legsúlyosabb Diocletianus császár idején, aki 303-ban törvényileg fosztotta meg a keresztényeket szabadságuktól és szavazati joguktól.
3. Az üldözésnek Nagy Konstantin (313-337) császár vetett véget:
- 313-ban kiadta a milánói ediktumot, amely vallásszabadságot biztosított a birodalom lakosságának.
- Keresztény bazilikák és templomok építését kezdeményezte.
- 325-ben a kis-ázsiai Niceába - 318 püspök részvételével - egyetemes zsinatot hívott össze (első ökumenikus zsinat). Mivel ekkor még nem volt keresztény, pontifex maximusként elnökölt a gyűlésen.
a) Elfogadták a Szentháromság tanát, amelyet az evangélium és Szent Pál tanítása alapján Athanasius püspök képviselt (Jézus maga is isteni személy - azaz az egy isteni lényeg 3 önálló létezőben nyilvánul meg: Atya, Fiú, Szentlélek= homo usion).
b) A zsinat elvetette az Arius püspök által képviselt nézetet, amely szerint Jézus Krisztus nem egylényegű, csak hasonló lényegű az Atyával (=homo iusion). Az ariánus tanokat vallókat eretneknek (kiváltak) nevezték.
c) Megfogalmazták a Hitvallást (Credo).
d) Konstantin császárt a "külső ügyek" püspöke címmel ruházták fel, amely neki és utódiainak jogalapot biztosított az egyházi ügyekbe való beavatkozásra.